Jelenlegi munkám is annak a sorozatnak a tagja, amelynek első vázlatai körübelül három éve készültek. Ezeket a vázlatokat a mindenkori, épp aktuális gondolataimról, kérdéseimről készítettem szerteágazó témakörökben. Elsősorban nem a dokumentálás ill. jegyzet jelleg foglalkoztatott, hanem az a rendszer, amely alapján a gondolattöredékek egymás viszonylatában kommunikálni kezdtek egymással, és addig feltáratlan összefüggéseket rajzoltak meg számomra. Első megközelítésben megpróbáltam A/4 formátumban láthatóvá tenni rendszerezésem eredményeit, de már akkor több síkot használtam. Ezt tulajdonképpen fizikai layer-ek - pauszok segítségével értem el, így a különböző szintek leválaszthatóak lettek egymásról. Célom volt a síkok megtartása, melyekre a szövegek ráfekszenek, de egyre inkább foglalkoztatni kezdett a tér is, amely kirajzolódott ezeknek az egymás mögé helyezése által. A síkok felépítésének koncepciója úgy tagolódott, hogy minél távolabbi síkra, vagyis minél hátrébb kerülünk a térben, annál személyesebb vonatkozású fogalmak kerültek az adott layerre, és az asszociációs kapocs is egyre önkényesebb, szubjektívebb. A legfelső szinten általános vonatkozású szavakat használtam, mint például a család, ember, hit, szeretet stb., és ezek köré az alapfogalmak köré csoportosítottam az alacsonyabb szinteken az egyre személyesebb, intimebb hangvételűeket, melyeknek számát is növeltem síkról síkra. Próbáltam megtartani azt is, hogy egy szinten belül azonos értékű, tematikájú szavak szerepeljenek, ezáltal különválasztva, önállóan is jellemezzenek egy-egy gondolatkört. Miután kinőttem az A/4 formátumából, következő lépésként a fal síkjait kezdtem használni. A szintek elkülönítését a betűméret szintről-szintre való csökkentésével oldottam meg. Ezáltal, igaz újra egy síkon, de egy egészen másfajta térépítés lehetőségével lettem gazdagabb. A kolozsvári kiállításomon, elsötétített teret és UV megvilágítást használtam, annak érdekében, hogy a térélmény teljes legyen. A plafont és a falakat is beterítő szövegszőttes, mint egy mesterséges, betűkből épített égbolt borult a nézőre. Ez a diplomára készített munka egyértelmű láncszeme ezeknek az előzményeknek, ahol elsősorban most azt tartom fontosnak, hogy a tér amelyben szembesülhetünk a jelenlegi gondolatokkal, egy-személyre szabott, intim, makro-tér. Lényeges továbbá, hogy mielőtt belépünk ezekbe a fülkékbe, kívülről már felmérjük méreteit, formáját, hogy később belül egy valóban teljesen más jellegű térrel találkozhassunk, amelyek a szövegek rajzolnak meg.