[...] Oh, che sciagura d'essere senza coglioni! [...]

"Felrajzolom a táblára kedvenc nemi úton terjedő betegségem családfáját. A gráf ágrendszere genitáliák véletlen, avagy sorsszerű koccanásainak sorozatát követve évszázadokon ível át. A genito-fraktál főgyökérzete, a libidó-vektor eredője mentén már-már felismerhető az "ősparázna" múlt ködébe olvadó sziluettje, ám tiszta lelkiismerettel legyinthetünk: ő is csak elkapta valakitől. Az akarat szálaira bomlik, a daliás eredőből minden pillanatban egy újabb univerzum sarjad. A káosz formát ölt és már csak egy piktogram a KRESZ-tankönyvben: ez a hajtűkanyar sem arra visz, amerre szeretnéd."

A Candide mint irodalmi mű, tökéletes pre-modern vázlata a század/ezredforduló mediatizált valóságának. A szöveg fikció és (kor-)dokumentum, regény és pamflet, vízió és zsurnalizmus folyamatos, diffúz keveredése. Az önáltatás és a képmutatás technikáinak cizellált, ámde vulgáris lendülettel felrajzolt szerkezete, valamint a sztereotip ellentétpárok kavalkádja a duális modellek csődjét előlegezi meg. Kötelező köz.isk. olvasmány, nemdebár. Nem törekedtem Voltaire művének illusztratív feldolgozására. A Candide mint referenciapont jelenik meg a címadásban, jobb híján: adaptáció, vagy rosszabb: re-mix, CUT&PASTE. Az árnyjáték, árnyszínház stilizációja egyben utalás a voltaire-i tradíció XIX. századi letéteményeseinek, az inkoherensek (Les Incoherants) csoportjának ó-dada szeánszaira, melyek a párizsi Chat Noir mulató fő attrakciói voltak. A sziluettek, elektronikus fotogrammok időrendbe szervezett montázsaival az avantgarde ezen méltatlanul feledésbe merült előfutárainak szellemét is megidézem korunk üveggömbje, a monitor néven elhíresült elektrotechnikai vívmány segítségével. Caran d'Ache, térj vissza közénk!



TELEHOR
www.telehor.c3.hu


Ezen médiatörténeti gyűjtemény a távolbalátás, azaz a televízió kifejlesztésének legkorábbi időszakának magyar vonatkozású dokumentumait veszi sorba. A XX. század első feléből származó technikai leírások, beszámolók válogatását olvasva megismerhetjük azt a világot, amikor még házilag barkácsolt szerkezetekkel vadásztak remegő mozgóképekre az éter megszállottjai. Ezen dokumentumok, mint például Mihály Dénes: Az elektronikus távolbalátás és a Telehor (Das elektrische Fernsehen und das Telehor, 1923) című munkája, ugyan nem illeszkednek szervesen a politechnika órák tananyagába, de mindenkit csak arra bíztathatunk, hogy a részletes műszaki leírásokat, kapcsolási rajzokat követve ragadjon forrasztópákát, eszkábáljon tévéstúdiót és ismertesse meg