"Kíséreld meg felmérni korod ostobaságát oly módon, hogy a pillanatnyi általános szemléleti szinten elképzelsz valamilyen jövőt: elképzelésed úgy fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi elképzelések a megvalósult jelenhez. Ez az arány a mindenkori korlátoltságot híven mutatja."
(Erdély Miklós: Extrapolációs gyakorlatok)

Az utópiák közül az emberöltőnyi időre szóló elképzelésekben rejlik a legnagyobb kihívás. Az utóbbi évtizedekben két mágikus szám lebegett több nemzedék szeme előtt: 1984 és 2001. Orwell könyvének megjelenése és az elképzelt jövő között harmincöt év volt a távolság, Kubrick filmje harminchárom évet merészkedett előre. A szubjektíve átélhetetlen idő miatt a hosszútávú utópiákat általában a mágia és az ezoterikus irodalom körébe soroljuk, még a túl rövid távlatú jóslatokat könnyen gyűri le az idő. A médiaművészet alaphelyzetben a tudomány és a fikció határvidékén helyezkedik el. Eszközeit tudományos felfedezések nyomán konstruálták, léte ezek műkődésétől is függ, tehát sérülékeny, instabil, ami az "örök" művészet gondolatához képest legalábbis konkrét utópia.

Miként jelentkeznek a kortárs tudományban fikciós elemek? A tudomány a világ megismerését tűzte ki célul, vizsgálati eredményei pedig folyamatos átalakítását okozták. Lehet, hogy ez a hierarchia megfordult? Az átalakítás folyamata válik a megismerés eseményhorizontjává? A kutatást, ami kiesik e trendből, beszippantja a felejtés mint fekete lyuk? Hol érzékelhető a tudomány és áltudomány között kétségkívül ma is meglévő különbség, ha már mindkettő számára döntő viszonyítási pont az elképzelhető? Mi lehet a jövőben a művészet szerepe a tudomány és fikció viszonyrendszerében?

Peternák Miklós - Mélyi József